A szaloncukor hagyományos magyar édesipari termék selyem és szatniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka, amelyet a karácsonyfa díszítésére használnak. A szaloncukor ősét (fondantcukor) a franciák a XIV.sz- ban kezdték el készíteni, tőlük német közvetítéssel a XIX. sz. első harmadában jött be és lett népszerű Magyarországon.

Kezdetben, a szaloncukor készítése csak kézileg történt, de a XIX sz. végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyeket a híres Stühmer csokoládégyár gyártott a Gerbeaud cukrászda számára.

„Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891- ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó «A legújabb házi czukrászat» című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon- pisztácz- czukorkák.”

A szaloncukor-készítési műveletek közül legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi, de később az ún. ricselő gép már ezt is megoldotta.

Ma gyakorlatilag csak a magyarok aggatnak a karácsonyfára szaloncukrot, így ez a termék hungarikumnak tekinthető.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.